DOOM 3 CIKKEK : 2006.07.10. - Az ID Software történelme - 1. rész |
2006.07.10. - Az ID Software történelme - 1. rész
2005.12.28. 10:38
Az Id. Software történelme
John Carmack múltjáról sajnos sokan nem tudnak szinte semmit, pedig rendkívül tanulságos élete volt és van mind a mai napig. Kiskorában már a tanárai is felfigyeltek az élénk kis Johnra. Mindíg baj volt vele, sokat verekedett, sőt, iskolát is került. Amikor azomban büntetést kapott, mindíg intelligensen megoldotta a helyzetet. Végzete azomben középiskolás korában érte el. Már akkor nagyon értett az informatikához, azomban saját számítógépe még nem volt. Ekkor döntött úgy, hogy szerez eggyet, bármi áron. Betört egy elektronikai szaküzletbe, és már majdnem sikerült is neki, de a biztonságiőr nyakoncsípte a 16 éves, ergó még kiskorú fiút. A szülei minden erőfeszítésük ellenére sem tudták megakadályozni, hogy gyermekük nevelő intézetbe kerüljön. A kis Johnnal azomben semmilyen gond nem akadt az intézetben. Kitűnően tanult, olyannyira jól, hogy az intézet vezetői pszichológust hívtak hozzá, beszélgessen el vele.
A szakértő már-már ijesztően intelligens és veszedelmes elméjű, ugyanakkor totálisan érzelemszegény embernek írta le Carmackot, aki arra a kérdésre, hogy "ha nem kaptak volna el, elkövetted volna a bűntettet?", azt válaszolta, hogy "minden további nélkül, hisz maga azt kérdezte, hogy ha NEM kaptak volna el!". Talán ez a kis történet mutatja meg leginkább, hogy ki is az a John Carmack. Egy veszedelmes elméjű ember, akinek senki és semmi nem állhat az útjába. No de elég a bemutatásból. Carmack az intézet után az egyetemre ment, ahol csak fél évig bírta. Tanárait lenézte, sőt, többször meg is alázta elmaradott tudásukért. Távozása után egy büfében dolgozott Kansasben, majd a Softdisk nevű kis cég munkát ajánlott neki, és innentől nem volt megállás.
John példaképe, John Romero is ebben a cégben dolgozott ekkoriban (hmm...nem hinném, hogy bárki is ismeri, tudjátok, az a hosszú hajú rocker csávó. ), és tőle Carmack rengeteget tanult. Munkáját a cég minden lehető eszközzel segítette, amit kért, azt szinte azonnal megkapott. Az áttörésre nem is kellett olyan sokat várni. Az alig 20 éves John 1990-ben egy kollégájával, Tom Hallal karöltve már elkészítette első játékát, a Dangerous Dave-et. A progi mai szemmel nézve meglehetősen primitívnek hathat (aranypénzeket kell összeszedni az egyre nehezedő, teljesen lineáris pályákon), akkor azomban hatalmas csoda volt. A játék egy az egyben képes volt hozni a Nintendo ekkortájt hatalmas üdvöskéjének, Super Marionak (ismét egy tök ismeretlen név...:)) a képességeit. Oldalra scrollozós platformjáték a PC-n Romeronak nagyon tetszett a dolog, és látta, hogy ebben bizony nagy pénz van. A Sofdisk vezetői azomban nem érezték a zsé szagát, és elvetették a játékgyártás ötletét. Johnék nem adták fel! Minden este, munka után lázasan dolgoztak titkos projektjükön, a Commander Keenen. A munkálatokban részt vett Jay Wibur, Adrian Carmack (a névrokonság csak véletlen, semmi közük egymáshoz!), John Romero és Tom Hall is. A CK szintén platformjáték volt, melynek hőse egy idegenek ellen harcoló kisfiú volt. A játék demója elöntötte a piacot, és sokak közül az Apogee is látott fantáziát a dologban.
Le is csapott Carmackékre, és szerdőzést ajánlott nekik: ha 1991 december 14-ére befejezik a játékot, megkapják ami jár. A kis csapat szépen dolgozott, míg végül a határidőre el is készült a játék. Hatalmas siker, a dollárok csak úgy hullottak az Apogee-hoz... Johnék meg is kapták a 10 ezer dolláros csekket. Nem volt nehéz rájönni, hogy a játékiparban mennyi zsozsó van. Carmackék, ahogy voltak, mind kiléptek a Softdisk kötelékéből (Adrian nem is tudott "kilépéséről", csak később mondtál meg neki... El tudom képzelni, hogy örült neki elsőre ), és elmendtek megalapítani az Id Softwaret! A név egyébknt sokat mondó: a Freaud "én elmélete" szerinti ösztönént hívják idnek, azt, ami az állati ösztöneinket (vadászat, gyilkolás és szex) vezérli. A céget 1992 február 1-én alapították meg. Tagjai: John Carmack, Adrian Carmack, Joh Romero, Tom Hall, Jay Wilbur. És hogy innentől mi történt? Azt majd később mesélem el...
|